A magyar írásbeli vizsga idén viharos érzelmeket váltott ki a végzősökből: volt, aki sokkos állapotban hagyta el a termet, más megkönnyebbülten, de sokan egyszerűen összezavarodtak a váratlan és nehéz megfogalmazások miatt. A vizsgázók elmondása szerint a feladatok nemcsak tartalmilag voltak tömörek, hanem stilisztikailag is kusza, így néha nehezebb volt megérteni, hogy pontosan mit is kértek, mint magukra a kérdésekre válaszolni.
A vizsga két részből állt: először szövegértést és irodalmi műveltséget teszteltek (figyelmet szentelve a szerző életútjának és a kapcsolódó részleteknek), majd esszé következett. A tesztekben szerepelt trópusok felismerése, versszakok helyes sorrendbe rakása, szereplők azonosítása és rímelemzés, ami széleskörű ismereteket és elemzőkészséget igényelt.
A vizsga előtti és alatti hangulat eltérő volt: egyesek „túlélőkészlettel” érkeztek – csokoládéval, energiaitalokkal és kabalákkal (például egy kerámia malaccal, katicabogarakkal és négylevelű lóherével) –, mások megnyugtató jeleket, például zöld karkötőket kaptak a tanároktól. A diákok egy része bevallotta, hogy nem tudott válaszolni néhány feladatra, és „kikészültnek” érezte magát, míg mások számára a vizsga szórakoztató és összekovácsoló élményként maradt meg.
