Gábor Bocskor beismerte, hogy őszintén hitt abban, hogy Fenyő Miklós – a művész, akit a sajtó gyakran csak Mikinek nevez – feltétlenül színpadra lép/megjelenik az eseményen. Övé szavai szerint ez a meggyőződés hosszú barátságon és közös munkatapasztalaton alapult, valamint a kolléga professzionalizmusába vetett bizalomra.
Beszélgetése során Bocskor mesélt érzéseiről és elvárásairól: remény és izgalom keverékét írta le, mely a várt találkozót előzte meg. Számára a személyes emlékek és közös zenei pillanatok nagy jelentőséggel bírnak, és éppen ezek táplálták azt a bizonyosságot, hogy Miki nem hagyja cserben.
A közönség és kollégák reakciója – hangsúlyozza Bocskor – meleg és támogató volt: sokan osztoztak elvárásaiban és megértően viszonyultak a helyzethez. Ezek az emberi és szakmai kötelékek – a műsorvezető szerint – azt mutatják, milyen fontos a bizalom és a támogatás a kreatív környezetben.
Befejezésül Bocskor kihangsúlyozta, hogy a körülményektől függetlenül fontos megőrizni a tiszteletet egymás iránt és értékelni a közös utat. Megígérte, hogy megosztja a további friss információkat és emlékeket, melyek véleménye szerint segítenek jobban megérteni és átérezni a művészek sorsát és hozzájárulásukat a kultúrához.
