Közvetlenül a matekórák után Tabajdi Bíbor egy végállomásos repülőjegyet vett, és fél éves háti hátizsákos túrára indult Ázsiába – Thaiföldre, Kambodzsába, Vietnámba, Malajziába, Szingapúrba, a Fülöp-szigetekre, Indonéziába és még Ausztráliába is. Saját bevallása szerint az út egyfajta megnyugvás és önkeresés volt, valamint jutalom az évekig tartó tervezés és spórolás után.
Második bekezdés: Az utazás korántsem volt felhőtlen. Vietnámban az egyik szobatársa gyanúsnak bizonyult a hostel szobájában, majd később rátámadt a szomszéd lányra, megpróbálta megfojtani – Bíbor közbelépett, ki tudott szabadulni és elfutott; a bűnelkövető a rendőrség kiérkezése előtt eltűnt, ezt követően a turistacsoport védelmet és kíséretet kapott. A Fülöp-szigeteken, kanyonozás közben egy körülbelül 10 méteres szikláról szerencsétlenül ugrott le, erősen beütötte a fejét – a sisakja széttört, a lány elvesztette az eszméletét. Az állapota rosszabbodott, a CT-vizsgálat agyvizenyőt mutatott ki, és az orvosok még a koponyanyitás lehetőségét is felvetették, de az intenzív gyógyszeres terápia segített, így elkerülhetővé vált a műtét.
Harmadik bekezdés: Ugyanakkor az út számos szép emlékkel is gazdagította: Indonéziában Bíbor két hétig ingyen tanított angolul gyerekeknek Lombok egy szegény falujában, megismerte a helyi kultúrát (beleértve a szokatlan higiéniai körülményeket és az egzotikus ételeket), megtanult szörfözni, és járt egy elefántgondozó központban is. Támogatást kapott a fiújától, aki két hétre kirepült hozzá Thaiföldre, a pár most pedig új utazásokat tervez – következő úti célként Dél-Amerikát jelölték meg.
