Romain egy ritka rendellenességgel, kétoldali fokoméliával született, ami miatt hiányoznak a vállai és az alkarjai. Gyermekkorát árvaházban töltötte, majd később nevelőszülőkhöz került; a tánc, a sport és a zene révén erős önbecsülést és egy teljes értékű életre való törekvést alakított ki magában. A fotózás számára nem csupán mesterséggé, hanem az önkifejezés fő eszközévé vált.
A szakmába vezető út nem volt könnyű: Romain először állvánnyal fényképezett, majd megtanulta megtartani a nehéz kamerát, és elsajátította a kompozíciót, a fényeket és a stúdiótechnikákat. Gyors kreatív bátorsága arra ösztönözte, hogy kísérletezzen a műfajokkal és a fényekkel, ami eredményeként munkái gyakran élénk vitákat váltanak ki, és a művészet provokátorának hírnevét szerzik meg neki.
A kiállítások és versenyek mellett Romain a fotográfiát a társadalmi kommunikáció eszközeként is használja: az iskolai zaklatás elleni projekteket indít, jótékonysági akciókban vesz részt, és arról álmodik, hogy másokat is tanítson, ezzel alkotói közösséget teremtve. Fizikai adottságai egyedi nézőpontot biztosítanak számára, személyes története és őszinte stílusa pedig a képeket az emberi lehetőségekről alkotott társadalmi elképzelések megváltoztatásának hatékony eszközévé teszi.
