Márciusban Keri Kitty megkapta a régóta várt Jasai Mari-díjat – azt az elismerést, amelyről ifjú kora óta álmodott. Számára ez a pillanat nem volt puszta formaság: a színésznő bevallotta, hogy amikor kezébe vette a szobrot, egy furcsa, mély visszatérés-érzés kerítette hatalmába – mintha a díj nemcsak a sajja, hanem mindazok számára megtaláltatott volna, akik mellette haladtak a művészi útján.
Keri pályafutása sokrétű: ismert színésznőként, rendezőként és tanárként egyaránt. Vezeti a kaposvári színházi tanszéket, rendez Sopronban, és továbbra is játszik Tatabányán, miközben hangsúlyozza: a színház számára elsősorban szolgálat. Keri állást foglal a szakmában tapasztalható egyensúlytalanságról is: gyakran előfordult, hogy ő volt az egyetlen női rendező a fontos fesztiválokon, és úgy véli, ez az igazságtalanság a mai napig fennáll.
A színésznő személyes büszkeségei felnőtt gyermekei: lánya, Flóra táncosnő lett, és többször is dolgozott édesanyjával, fia, Dániel pedig nemzetközi jogászi pályát választott. Keri megjegyzi, sikereik a kitartás és a szakértelem eredménye, és örül, amikor együtt dolgozhat velük, vagy láthatja, ahogy kiállnak az elképzeléseik mellett.
