Lorena és Enrique négy vér szerinti gyermeket nevel – Elissát (14), Eliást (12), Denisse-t (7) és Alaját (2) –, emellett pedig nyolc rendkívül élethű játékbabát. A család úgy él, mintha ezek a babák valódi csecsemők lennének: helyet foglalnak a mindennapokban és a napi teendőkben, a „kicsik” gondozásának oroszlánrészét pedig éppen az élő gyermekeik végzik.
A szülők magyarázata szerint szándékosan szoktatták rá a gyerekeket a babák gondozására, hogy megtanulják a felelősséget és az empátiát. Állításuk szerint mély érzelmi kötődések alakultak ki a családtagok között, és a gyerekek nem teherként élik meg ezt – ellenkezőleg, a babák gondozása a mindennapi rutinjuk részévé vált.
Ugyanakkor a család éles kritikával szembesül az interneten: egyes kommentelők furcsának vagy akár nyugtalanságot keltőnek tartják viselkedésüket, a babák élethű külseje pedig sokakban kellemetlen asszociációkat kelt. Lorena és Enrique kijelentik, hogy nem akarnak lemondani erről az életmódról, és nem tartják ártalmasnak a gyermekeikre nézve.
Külön megemlítik az ilyen élethű babák költségeit is – egyetlen modell akár 10 000 dollárba is kerülhet, ami átszámítva körülbelül 3,5 millió forintnak felel meg. Ez a szokatlan családi modell széles körű visszhangot vált ki, és sok vitát generál a társadalomban – a csodálattól egészen az elítélésig.
