A csaknem 92 éves Bodrogi Gyula csütörtökön kísérte utolsó útjára feleségét, a érdemes művésznőt, Voith Ágit a Farkasréti temetőben. A búcsúztatáson számos ismert színházi személyiség – kollégák és barátok – vett részt, akikkel a párnak közös szakmai korszaka volt. Annak ellenére, hogy a házaspár az utóbbi években külön élt, kapcsolatuk mély maradt, és a veszteség „betölthetetlen űrt” hagyott a színész életében.
Bodrogi bevallja, egyelőre nem tud igazán hinni a történtekben: „Még csak a gyász van, nem lehet visszahozni semmit” – mondja a veszteség utáni első napokról. A lakásban – szavai szerint – a hétköznapi tárgyak és emlékek másként hatnak, és gyakran erős érzelmi hullámokat váltanak ki – ezért a gyász folyamata még csak most kezdődik, és időt igényel.
A személyes fájdalommal párhuzamosan a színész továbbra is színpadra lép: a színházi munka fegyelmet és kikapcsolódást ad, de egészen másfajta érzelmi hozzáállást követel, mint a gyász feldolgozása. Bodrogi megjegyezte, gondolkodott azon, hogy pszichológushoz fordul, bár korábban soha nem keresett fel szakembert – néha külső segítség tűnik szükségesnek, amikor a veszteségek egymást érik.
Sok közeli munkatársa már korábban elment – azok között, akikkel korábban búcsúzott, volt Törőcsik Mari, Sinkovics Imre, Garas Dezső és Bessenyei Ferenc. Azt mondja, át kell érezni a fájdalmat, de az élet menthetetlenül megy tovább, és megpróbál majd továbbmenni, belső erejére és színpadi kollégáira támaszkodva.
