Kozsó elmesélte a Borsnak, hogy mennyire mélyen megrendítette a legendás énekes, Fenyő Miklós hirtelen halála. Bevallotta, hogy sokáig nem tudta elhinni a hírt – nagyon sok szép emlék fűzi őket egymáshoz, és Fenyő számára végtelen energiával rendelkező, még évekre előre tervező embernek tűnt.
Az első találkozásukat sorsdöntőként emlékezik meg: 1991-ben hosszú, két-három órás beszélgetésük volt, ami nemcsak szakmai, hanem nagyon is személyes volt. Fenyő élénken érdeklődött Kozsó iránt mint ember iránt, gyakorlati tanácsokat és ötleteket adott neki – éppen e tanácsoknak köszönhetően fejlesztette később Kozsó a projekteit (azt mondja, élete során mintegy huszonhét együttes indításában segített), és végül merészelt saját együttest alapítani.
Kozsó hangsúlyozta, hogy Fenyő ritka példája volt annak a nagy művésznek, aki nyitott és figyelmes maradt mások iránt. Emlékezett sok meghitt találkozásra és ölelésre koncerteken és bulikon, megemlítette más mentoraik szerepét is, például a Neotronból Pastor Lászlóét, akik támogatták a karrierjét. Befejezésül Kozsó azt mondta, hogy sokat tanult Fenyőtől zenében és az életben, és „örökre a szívében fogja őrizni.”
