Federico Fellini továbbra is a világfilm egyik legfelismerhetőbb és legbefolyásosabb alkotója. 1920. január 20-án született, pályáját a neorealizmusban kezdte, de hamarosan kialakított egy egyedi, összetéveszthetetlen stílust, amelyben a valóság összefonódik az álmokkal és az emlékezettel. A neve örökre olyan filmekhez kötődik, mint a „Édes élet”, a „Nyolc és fél”, az „Amarkord” és a „Róma”, valamint Marcello Mastroianni, Anita Ekberg és Claudia Cardinale színészi alakításaihoz.
Fellini útvonala a filmvilágban Roberto Rossellini mellett indult – először mint a „Róma, nyílt város” és a „Paisà” forgatókönyvének társszerzője, majd mint önálló rendező. Az első filmje nem hozta meg a várt sikert, de a második műve elismerést és Ezüst Oroszlánt hozott neki a Velencei Filmfesztiválon, ami utat nyitott a további sikerek és a forma és tartalom kísérletezése előtt.
Az „Édes élet” nemcsak kultikus jeleneteket – például Anita Ekberg Trevi-kútba való merülését – vitt a tömegkultúrába, hanem magát a „dolce vita” kifejezést, valamint a paparazzo képét is, amelyet az egyik szereplő nevéből vett át. Fellini tudatosan kereste egyszerű, kifejező arcokat hősei számára, előnyt adva a karakter belső igazságának a fényes hollywoodi megjelenéssel szemben.
A „Nyolc és fél” és az „Amarkord” filmek nagyrészt önéletrajziak: az első a rendező alkotói válságából és személyes tapasztalataiból nőtt ki, a második a gyermekkori emlékekből és az olasz fasizmusról való provokatív önvizsgálatból. Műveiben Fellini egyesítette a személyes és a történelmet, a groteszket és a gyengédséget, ami örökkévalóvá tette hagyatékát, és bármely ország nézője számára érthetővé.
