Fanni, akinek súlyos sérülései miatt mindkét karját és lábát amputálták, minden héten izgatottan várja a pénteket – hétvégére hazaengedik a kórházból, és hazautazhat. Nemrég a családja és barátnői körében töltött egy hétvégét: egész éjszakába nyúlóan beszélgettek és nevettek, mint régen, Fanni pedig tréfásan megjegyezte, hogy „kéz és láb nélkül is a legjobb bulit csaptuk”. A szeretteivel való kapcsolódás egy kis darabot ad neki a korábbi életéből, és erőt a rehabilitáció folytatásához.
A mindennapi otthoni pillanatok különösen fontosak Fanni számára: megöleli és játszik a macskájával, amely mintha értené a változásokat, kutyái pedig különbözőképpen reagálnak az új testére – az egyik kutya még a „hiányzó” kart is kereste. A család igyekszik gondoskodással körülvenni: édesanyja elhozza a kedvenc ételeit, édesapja elvitte fagylaltozni, bátyjával pedig közösen tervezgetik a jövőt. Barátnői már most a közös nyárról és bulikról álmodoznak, ahol Fanni megígéri, hogy hangosan nevet és önfeledten szórakozik majd, mint mindig.
A kórházban Fanni kitartóan dolgozik a felépülésén: a járástanfolyamok és az edzőteremben végzett tréningek mellett az önellátásra, sőt a főzésre is tanítják. A konyhai munkához egy speciális L-alakú kést kapott, és a munkapultokat a kerekesszékhez igazították – Fanni büszkén mesélte, hogy maga vágta fel a zöldségeket és készített el egy igazi gulyáslevest, amivel nagyon elégedett. Az úszásnak a sebek gyógyulása miatt még várnia kell, de nem veszíti el az optimizmusát, és minden nap tesz egy lépést előre.
A család nagy reménye a bionikus, robotikus kézprotézisekben rejlik, amelyekkel Fanni újra tudna ollót fogni, és visszatérhetne a fodrász szakmához, amit olyannyira szeret. Ezek a csúcstechnológiás eszközök több tízmillió forintba kerülnek, és az adománygyűjtés továbbra is folyik, mivel a család nem tudja egyedül fedezni a költségeket.
