A Miky Dudáshtól való búcsúztató ünnepélyes ceremónia borús égbolt és szemerkélő eső mellett zajlott. A rokonok és a közeli hozzátartozók összegyűltek, hogy utolsó útjára kísérjék a sportolót: házastársak, gyermekek és számtalan gyászoló. A hangulat mélyen megható és feszült volt – sokan nem tudták visszafogni a könnyeiket.
Szigligeti Ivett, Miky partnere és két gyermekük anyja, túlságosan lever volt ahhoz, hogy személyesen szólaljon fel. A búcsúztató beszédét a ceremóniamester olvasta fel; a fájdalommal és szeretettel teli szavak minden jelenlevőt megérintettek. Ivett visszaemlékezett a közös életükre, megköszönte neki, hogy anyaságot adott neki, és megígérte, hogy várni fog: „Én ott foglak várni”, – hangzott el az üzenetében.
Miky rokonai szintén nem tudtak beszélni – az édesanyja és a testvére annyira összetörtek voltak a gyásztól, hogy az ő érzelmeiket is a műsorvezető közvetítette. A sírnál elsőként a lánya, Nara (Mancsi) tette le a virágot, utána követte Ivett; majd férfiként búcsúztak tőle az apja és a nagyapja, mellette álltak a barátok és bajtársak, akik ebben a pillanatban támogatták a családot.
A temetést rózsák letételével és búcsúölelésekkel zárták: azok között, akik vigasztalták Ivetet, ott voltak közeli barátok, köztük Tött Dávid és Visnyader Tamás, akik sírtak és átölelték a gyermekei anyját. Miky az apja és a nagyapja mellé temették el; minden hátramaradott számára ez egy nehéz, de őszinte búcsúaktus volt.
