Az igazi hideg beálltával fontos emlékezni: a legtöbb kutya a vastag szőrzet és a bőr alatti zsírrétegnek köszönhetően jól tűri az alacsony hőmérsékleteket, és a hypothermia esetei ritkán fordulnak elő az állatorvosoknál. Ennek ellenére problémák akkor jelentkeznek, ha a tartásra nem fordítanak kellő figyelmet, vagy a gazda nem veszi észre a riasztó jeleket – mint például az állandó reszketést vagy nyilvánvaló kényelmetlenséget. A kis és rövidszőrű fajtáknak különösen fontos a védelem és a meleg helyiség.
Ha a kutya kint él, a házának szigeteltnek kell lennie, nem túl tágasnak (hogy az állat a teste melegével felfűtse a teret), megfelelnie az állat méreteinek és emelt talajszinten kell lennie (tálcán vagy téglákon). A bejáratot a legjobb a uralkodó széliránnyal szemben elhelyezni, a küszöb elé pedig szőnyeggel vagy hővisszaverő fóliával lehet megvédeni. Ha lehetséges, biztosítson hozzáférést egy zárt, a hidegtől védett helyiséghez.
Télen megnő az energiaigény: a kutyáknak akár 1,5–2-szer több kalóriára is szükségük lehet, ezért érdemes megnövelni az adagot vagy kalóriarikkasztóbb tápot adni, szükség esetén pedig szénhidrátot kiegészítőként adagolni. A séta után feltétlenül mossa le a mancsokat a sótól és a jégtelenítő anyagoktól, távolítsa el a jégcsomókat a lábujjak között; védelemként speciális viaszok vagy vazelin alkalmasak, érzékenyebb kutyáknál pedig kutyacipő. Kis fajtáknál melegítő köpenyt javasolnak, valamint kerülni kell a hófalásos játékokat és a csúszós felületeken való sétálást, hogy elkerüljék a sérüléseket.
