A hattyúk a hűség és a gyengédség szimbólumai, amiért is annyira szeretik őket a helyiek. Az egyik ilyen pár már régóta a környék szívében gyökerezik, sőt, az egész területféle „sztárjainak” is tartották őket. Ezért is nagyon aggódtak a környék lakói, amikor az egyik hattyú eltűnt: a másik viselkedéséből nyilvánvaló aggodalom és zavarodottság sugárzott.
Kiderült, hogy a hiányzó madár lábsérülést szenvedett. A helyi mentőcsapat gyorsan cselekedett: elkapálták és állatorvoshoz vitték. A vizsgálat kimutatta, hogy a sérülés nem súlyos, és a szakemberek azt remélik, hogy a megfelelő ápolás mellett körülbelül egy hónap múlva teljesen felgyógyul.
Néhány héttel később az önkéntesek visszavitték a felépült lebedikát (nőstény hattyút) társához. Az újraegyesülés hihetetlenül megható volt: amint a madarat szabadon engedték, gyengéden odalépett párjához, és nyakuk összefonódott, kialakítva az ismert „szívet”.
Ez a történet emlékeztetett másokra az állatok gyengédségére és érzékenységére, valamint az emberi segítség és törődés fontosságára.
